A Cameron-képlet
Alternatív versenyidő-jósló exponenciális távolságkorrekcióval.
A 1997-ben Dave Cameron által kifejlesztett Cameron-képlet a távolsággal változó exponenciális korrekciós tényezővel jósolja meg a versenyidőket. Szemben a fix kitevős Riegel-képlettel a Cameron-korrekció nagyobb, ha az ismert verseny rövid — ahol az anaerob kapacitás nagyobb szerepet játszik —, és az ismert távolság növekedésével csökken.
A KÉPLET
T2 = T1 × (D2/D1) × [f(D1) / f(D2)]
f(d) = a + b × e(-d/c)
Hogyan működik a korrekció
Az f(d) = a + b × e^(-d/c) függvény a távolság növekedésével csökken. Minden ~10 km-nél hosszabb verseny esetén az exponenciális tag megközelíti a nullát, és f(d) ≈ a.
Rövid távolságról (5K) való jóslás esetén az f(D1) jelentősen nagyobb, mint az f(D2), így az arány meghaladja az 1-et — ami konzervatívabb (lassabb) maratoni időt jósol. Ez azt a valóságot tükrözi, hogy az 5K-s teljesítmény inkább a VO2max-on és a gyorsaságon alapul, mint a maratonhoz szükséges aerob állóképességen.
Közepes távolságról (10K) való jóslás esetén a korrekció kicsi — a 10K már jó aerob jelző — így a Cameron valamivel optimistább maratoni becslést ad.
Példa
Lefutott egy 10K-t 42:00 alatt. Mi a jósolt maratoni ideje?
f(10) = 0.000495 + 0.000985 × e^(-10/1.4485) ≈ 0.000496
f(42.2) ≈ 0.000495 (exponential ≈ 0)
T2 = 2520 × (42.195/10) × (0.000496/0.000495)
T2 ≈ 10,666 s ≈ 2:57:46
A Riegel ~3:13:00-at ad ugyanerre a bemenetre — a különbség ~15 perc.
Cameron vs. Riegel — mikor melyiket használjuk
| Ismert → Cél | Cameron | Riegel | Különbség |
|---|---|---|---|
| 5K (20:00) → 10K | 42:24 | 41:41 | +43mp (Cameron konzervatívabb) |
| 5K (20:00) → Marathon | 2:59:23 | 3:11:49 | −12perc (Cameron optimistább) |
| 10K (42:00) → Marathon | 2:57:46 | 3:13:00 | −15perc (Cameron optimistább) |
Egyik képlet sem veszi figyelembe a terepet, az edzésmúltat vagy a verseny napi körülményeit. Útmutatóként használja őket, ne garanciaként.
Tesztelje a két képletet egymás mellett
Adjon meg egy ismert versenyeredményt, és hasonlítsa össze a Riegel és a Cameron jóslatokat.
Cameron-képlet: mikor és hogyan használd
Dave Cameron által 1997-ben kifejlesztett Cameron-képlet ismert távolságokon alapuló exponenciális korrektív tényező segítségével jósolja meg a futásidőket. A Riegel fix kitevős megközelítésétől eltérően a Cameron nagyobb korrekciót alkalmaz, ha a kiindulási táv rövid.
A gyakorlatban a Cameron általában konzervatívabb a Riegelnél, ha hosszú futást becsül rövid teljesítményből (pl. 5K-tól maratonig), és valamivel optimistább mérsékelt távolságokból való becsléskor. A Calcpace prediktora mindkettőt párhuzamosan futtatja, hogy összehasonlíthasd őket.
Egyik képlet sem általánosan pontosabb – mindkettő empirikus modell ismert korlátokkal. A legjobb a két eredmény közötti tartományt a célidőd konfidenciaintervallumaként kezelni.
Hogyan működik?
Mikor érdemes a Cameront használni Riegel helyett?
Hosszú futás becslésénél rövid teljesítményből, különösen 5K-tól maratonig. A Cameron ebben a helyzetben konzervatívabb, mert figyelembe veszi, hogy az 5K jobban sebességre, mint a maratonhoz szükséges aerob állóképességre támaszkodik.
Melyik képlet pontosabb?
Egyik sem általánosan jobb. Mindkettőt nagy versenyadatbázisokból vezették le, és a távolság-sebesség összefüggés különböző aspektusait ragadják meg. A tényleges pontosság a teljesítmény minőségétől, a pályaprofiltól és az edzésspecifikusságtól függ.
Használhatom ezeket a becsléseket ultrafutásokhoz?
Nem – mindkét képletet maratonig terjedő közúti versenyekből vezették le. Ultratávokon a táplálkozás, alvás, terep és mentális kitartás dominál – amelyeket egyetlen sebességalapú képlet sem vesz figyelembe.